Forrai Benedek

Ösztöndíjjal Svájcban!

#stipi élménybeszámoló

Forrai Benedek a Stipendium Peregrinum ösztöndíjjal jutott ki a svájci ETH egyetemre. Hogy hogyan teltek a beilleszkedés hónapjai és mesterszakosként milyen az oktatás az Alpok szélén fekvő egyetemen, megtudhatod Benedek beszámolójából.

Az Alpok szélén, a Zürichsee gyönyörű partján van egy 22 ezer diáknak és 9 ezer professzornak, kutatónak és egyetemi alkalmazottnak otthon adó egyetem, ami a világ műszaki egyetemeinek rangsorában ugyan csak a negyedik, de az egészen biztos, hogy hozzá tartozik a világ legrémesebb és legjobb promóvideója is. Ide, az Eidgenössische Technische Hochschule (ETH Zürich)-re indulhattam tanulni idén szeptemberben a Stipendium Peregrinum ösztöndíj támogatásával, olyan jeles magyar tudósoknak a nyomdokába lépve, mint Neumann János, Stodola Aurél, Kálmán Rudolf, és Haller György.

Egy idegen országban még egy lelkes diákokkal teli egyetemen is egyedül maradhat az ember. Szerencsére nekem a kezdetektől jó társaságom volt nem csak nyolc, a világ minden tájáról érkezett lakótársam személyében, de egy magyar csapat is hamar összegyűlt a környezetemben.

Elsőként egy korábbi Budapesti Műszaki Egyetemi gyakorlatvezetőmmel találkoztam, akivel már az első svájci napomon együtt ebédeltünk, de egy debreceni gépészhallgatóval is ismertük már egymást korábbról, később pedig az egyik első előadásomon megtaláltuk egymást egy felvidéki évfolyamtárssal.

Az első teljes zürichi hétvégét levélhalmok bújása és a hivatalok látogatása után egy kellemesebb „svájcikummal” töltöttem: egy kiköltözésemben segítő magyar párral és a már említett volt BME-s mentorommal egy egész napos túrára indultunk a mesés kinézetű és nevű Schwyz kantonban.

A világ legmeredekebb vasútjával, a Stoosbahnnal felvonatoztunk a hegyek közé, és a Stoos körüli hegygerinceken töltöttük az egész napot. Egy kicsit megégtünk a végére, de a kilátás bőven kárpótolt minket.

Az ezt követő héten már el is kezdődött az oktatás. Mesterszakosként már kevés kötöttségem volt a tárgyaim felvételekor, és Danira hallgatva jóval többféle tárgyba „kóstoltam bele” mint amennyit tényleg szerettem volna elvégezni. Ez nem hangzik túl jól, úgyhogy hadd fejtsem ezt ki egy kicsit bővebben: az ETH-n nem egészen úgy folyik a tárgyfelvétel, mint az (általam ismert) magyarországi egyetemeken. Itt külön jelentkezik a tárgyakra és a vizsgákra a diákmesterember, azaz a félév elején sokkal több tárgyat is „büntetlenül” kipróbálhat, és ha ezek közül valamelyik nem lenne szimpatikus, egyszerűen nem veszi fel a hozzá tartozó vizsgát. Egy hét után a következő öt tárgyat tartottam meg:

• Linear System Theory – vagyis a lineáris rendszerek elmélete; ebben a tárgyban a lineáris differenciálegyenletekkel leírható rendszerek matematikai modellezésében merülünk el, ami minden szabályozott rendszer alapja. 
• Embedded Systems – azaz Beágyazott Rendszerek; ez a tárgy azoknak az alacsony szinten programozott, apró és kis teljesítményű számítógépeknek a programozásáról szól, amik a sok „okos” kütyünket és IoT rendszerünket működtetik. A tárgyat vivő Lothar Thiele csapata építette például az ETH minidrónját. 
• Computer Vision – Gépi Látás; talán ennek van a legbeszédesebb neve, itt azokról az algoritmusokról tanulunk, amelyek segítségével a számítógépeink, robotjaink értelmezni tudják a képeket, videókat; a tárgyat több professzor tartja, köztük a Google Earth 3D-s városképén is dolgozó Marc Pollyfellys és a videóra vett mozgó emberalakok vizsgálatában úttörő Siyu Tang. 
• Dynamic Programming – ebben a tárgyban egy speciális irányítási paradigmával, a dinamikus programozással foglalkozunk. Az erős matematikai alapokra értő tárgy professzora Raffaello D’Andrea, aki már 2012-ben drónokkal zsonglőrködött. 

• Robot Dynamics, vagy a Robotok Dinamikája – ennek a tárgynak a keretében a robotok mozgásának mechanikai elméletéről tanulunk. Elsőre talán száraznak hangzik, de a tárgyban szó esik az ipari robotok pályájának szabályozásától kezdve a legújabb, négy lábon szaladgáló robotok mozgásán át sok érdekes témáról. A tárgyat tartó tanszék csapata az ismert Boston Dynamics-géppel, Spottal versenyre kelő négylábú robotot épített, de övék a világ egyetlen egyszerre négy lábon gördülő és lépő robotja és autonóm markolója is (ez utóbbi egyébként általában az ablakom alatt szokott „gyakorolni”, nem utolsó látvány). 

Hamar kialakult a heti rend, és igazán gyorsan szaladtak a napok: az órák, laborok látogatásán és a házi feladatok készítésén túl egy régi és egy új hobbi kötött le: a sport, és a közös ebédek az itt megismert magyar csapattal. A BME-n is gyakran ebédeltem együtt évfolyamtársaimmal a Stoczek menzán, de az ETH az ebédet egy új szintre emelte számomra: az egyetem területén rengeteg olcsó étterem közül lehet válogatni (a legolcsóbban 5 frankért kapsz ebédet, ez itt hihetetlen), és a kedvező árak, a hangulatos környezet meg a jó társaság azt eredményezte, hogy minden hétköznap legalább egy órát töltöttünk itt. Persze nem csak a magyar ETH-sok társaságát kerestem: többször ettem a világ minden tájáról idekerült szaktársaimmal is, a kollégium lakógyűlésének látogatottságát pedig az otthoni konyha remekeivel igyekeztem növelni – készítettem gulyást, pörköltet, és palacsintát is a többieknek, remélem, jó emlékekkel térnek majd haza róluk (a kínai haverom a palacsinta receptjét elkérte, remélem, ez jelent valamit).

Gyorsan eltelt a félév első fele, és a koronavírus-helyzet romlásával egyre több tárgy került át teljesen a virtuális térbe. Így is igyekeztem kihasználni a campust a tanulásra: jó időben a hönggerbergi campus gyönyörű parkjában, rossz időben pedig az ETH testvéregyetemének, az Uni Zürichnek könyvtárában, ami Santiago Calatrava építész méltán híres munkája.

Az ETH-n félévközben – sajnos vagy szerencsére? – nem nagyon van kötelező számonkérés, de a kevés eddigi akadállyal sikeresen küzdöttem meg. Sajnos a koronavírus második hulláma Svájcot is elérte, úgyhogy az egyetemeket teljesen lezárták. Így, a bezárások – és bevallom, egy kicsit a honvágyam – hatására, két hónap Svájc után hazaindultam Magyarországra. A félévet otthonról folytatom, és remélem, hogy sikerül nem csak az eddigi színvonalat, de a kinn megismert barátokat, kapcsolatokat is megtartanom a január eleji vizsgákig, amikor visszatérek a bicskák, bankok és bocik földjére.