Menü Bezárás

Elek Soma, University of Edinburgh

Ping pong diplomácia

#stipi élménybeszámoló

Paradox módon a munkahelyi, vagy tanulmányi túlterhelést hatékonyan lehet orvosolni hobbikkal. Ennek a szellemében kezdtem el az előző, kredit-nehéz félév elején az egyetemi csapatban pingpongozni. Maga a sport gyermekkorom óta érdekelt, főleg édesapám tanított meg játszani, aki később bajnoki címet szerzett a Földes gimnázium tanárai között, egy igen kompetitív mezőnyben. A sport az iskolámban, a Fráterben is népszerű volt, bár ott inkább csak a „forgós” tömegverziója, amit csak igen nagy jóindulattal tekinthetünk az asztalitenisz válfajának. Itt (ha jól emlékszem) csak kétszer rendeztek pingpong-bajnokságot nyolc éves tanulmányaim alatt, amit hatodikban sikerült megnyernem. 

Az Edinburgh-i egyetemen a tanév kezdetén az összes sportcsapat nyílt napokat és válogatókat rendez, amiken én is részt vettem. Fel is vettek az egyetem ötös számú pingpongcsapatába, ami jelenleg az ELTTL (Edinburgh and Lothians Table Tennis League) negyedik divíziójában versenyez, bár mostanában a négyes csapatnak is szoktam játszani. A liga úgy működik, hogy minden csapat delegál három embert a heti meccsre, mindenki játszik mindenkivel az ellenfél csapatból és egy páros meccset is lejátszanak a csapatok. Aki szorgalmasan tanulta a kombinatorikát, már tudja, hogy ez összesen 10 meccset jelent, tehát a döntetlen is lehetséges a csapatok között. A ligában a csapatok versenyeznek, az egyéni teljesítmény csak statisztika szintjén érdekes. Ezek a meccsek remek lezárásai egy napnak, este hétkor szoktak kezdődni, és sokszor este tízig eltartanak. Én általában minden egyetemistának tudom ajánlom a hobbiszintű sportolást. Remek lehetőség egy kis sportszerű versengésre, barátszerzésre, és legalább addig sem csak a differenciálegyenleteken és valószínűségi eloszlásfüggvényeken mereng az ember. 

.  

EnglishFrenchGermanHungarianSpanish