Sok jó példa, jó gyakorlat és eredmény mutatja Minősített Tehetséggondozó Műhelyeinkben a tehetséggondozás területén elért eredményeinket. Az MTM intézményekben dolgozó pedagógusokkal készített interjúkban bemutatjuk az intézményi jó gyakorlatokat, és az ott zajló tehetségfejlesztői munkát. Tippek, tapasztalatok közvetlenül az intézményektől, pedagógusoktól.
Jó olvasást kívánunk!
Muhi András Pires rendező – akivel a labdarúgó válogatottról szóló Magyar csapat – még 50 perc (2016) c. dokumentumfilmje kapcsán találkozhattak a nézők – 5 év alatt, több mint 100 forgatási napon át, közel 600 óra nyersanyagot forgatott a kulisszák mögött Áronnal és a magyar kardválogatottal.
Soha nem volt rá példa a sport- és a filmtörténetben, hogy egy olimpiai bajnokot a teljes ötkarikás cikluson át kövessen egy stáb. Mint ahogy arra sem, hogy valaki háromszoros egyéni olimpiai bajnok legyen kardvívásban. Áron ezért küzd nap mint nap, immár 5 éve, ezt az időszakot öleli fel az EGY MINDENKIÉRT.
„Amikor Andris megkeresett a dokumentumfilm ötletével, azért vágtam bele, mert izgatott, hogy a vívás, és általában az versenysport atmoszféráját közelebb hozzuk a nézők számára. Az évek során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy különleges film születhet, lebilincselő történettel, valódi érzelmekkel, látványos akciókkal, miközben rengeteget meg lehet tudni belőle a sportágról, és persze rólam is. A filmnek „hollywoodi” dramaturgiát írt a sors, végletekig kiélezett pillanatok formálják a cselekményt – árulta el a film főszereplője, Szilágyi Áron. A forgatásokból és a szerkesztési folyamatból rengeteg tapasztalatot és motivációt merítettem. Hosszan tartott a munka, néha talán nyomasztott is, de végig megmozgatott szellemileg. Sosem az volt a célunk, hogy én, mint „hős” szimpatikusabb legyek, hanem hogy a film legyen minél izgalmasabb, sodróbb, és igazabb. Olyan filmet szerettünk volna készíteni, amely kortól, nemtől és társadalmi osztálytól függetlenül bárki számára katartikus, informatív és szórakoztató lehet, annak is, akit a vívás korábban egyáltalán nem
foglalkoztatott. Felejthetetlen kaland volt ez a projekt, szerintem nem csak nekem, hanem az egész válogatottnak. Remélem, hogy a nézők is értékelni fogják, rengeteg munka van benne.
Az Egy Mindenkiért egy kreatív dokumentumfilm, amely játékfilmes sűrűséggel meséli el egy nagyszabású karrier kulcsfontosságú periódusát, akcióközelből rajzolja meg a történelem egyik legnagyobb vívójának arcképét.
A film bemutatja az ötkarikás sikersztori mögött álló komplex személyiséget, a néző megérezheti, miért lesz valaki egy a sokmillió közül, mik azok a tényezők, amik a világ tetejére repítik.
Exkluzív élsportolói és magánéleti szituációkban találkozhatnak a nézők Áronnal.
Nyomon követjük, amint megházasodik, ahogy leadja a diplomáját két asszó között, elmélyedünk családi videó- és fotóalbumában, ahonnan valóságos kincsek kerülnek elő gyerekkoráról. Győz, veszít, szenved, majd újra és újra felülkerekedik önmagán… Láthatják a nézők, ahogy a felesége, Betti vigasztalja egy megrázó vereség után, és azt is, amikor egy hősiesen kiharcolt aranyérem után önfeledten dobálják fel a páston a csapattársak.
A filmben kulcsszerepet kap Áron pszichológusa, Faludi Viktória. Ez a sportdokumentumfilmek tekintetében egyedülálló „behind the scenes” motívum.
Megismerheti a néző a gondolkodó Áront, a maga ellentmondásaival, sportolói egójának és emberi szerénységének folyamatos ütközésével, egyszersmind végtelen szellemi nyitottságával, kérdésfeltevéseivel és ráébredéseivel. Ez az a fegyver, amivel nem csak az ellenfeleket, hanem saját magát is képes legyőzni.
Áronnal, mint sportolóval a nagyközönség általában 4 évente találkozik, amikor meg szokta nyerni az aktuális Olimpiát, méghozzá úgy, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Épp ezért, amíg nem ismertem Áront, elsősorban az érdekelt, milyen ez a görög héroszokat megidéző karakter a nehéz pillanataiban. 22 versenyre kísértük el a kard válogatottat 5 év alatt, melynek során bőven volt részünk sikerekben és kudarcokban is. – tette hozzá a film rendező-operatőre, Muhi András Pires. Az Egy Mindenkiért legalább annyira szól egy élsportoló léleknemesítő gyötrelmeiről, mint a sikerről és a csillogásról. Nem akartam szobrot emelni Áronnak. Olyannak szerettem volna mutatni, amilyen a valóságban – a sportolói, az értelmiségi, a lovagi, és a hétköznapi lét határmezsgyéjén mozgó figurának, aki minden tálentumát egyetlen projektre összpontosítja, saját magára. Ez a legjobb, amit a hazájáért és önmaga boldogságáért tehet, hiába sokszor talán szenved is az állandó megfelelési kényszertől. A forgatások során nagyon megkedveltem Áront. A filmben számtalan jelét adja annak, mennyire őszinte, manírmentes ember, akinek a közérzetét, az önképét tragikusan meghatározza, hogy milyen eredményt ér el, kinek ítél az utolsó tusnál a zsűrielnök. Igazi példaképnek tartom, szeretném ha az ő nyomdokain egyszer a fiaim is megpróbálkoznának a vívással, és remélem, hogy a film hatására sok más szülő is így fogja gondolni. Úgy szerettük volna elmesélni Áron történetét a nézők generációinak, hogy fizikai élményt jelentsen, hogy zsigerekig hatóan átéljék: Olimpiát nyerni az egyik legnehezebb dolog ezen a bolygón, de érdemes küzdeni érte.
Az Egy Mindenkiért legfőbb küldetése: olyan helyzetekben, olyan perspektívából megmutatni Áront, ahogy még sohasem láthatták a nézők. A budapesti VB fokozhatatlan izgalmait követően, a koronavírus-járvánnyal megterhelve érkezünk meg az Olimpiához – itt ér véget a film, amelynek valódi fináléja, hogy a premier után pár nappal Áron pástra lép, és remélhetőleg győzelmet arat Tokióban egyéniben és csapatban is.
Az Egy Mindenkiért az ELF Pictures és a Bulb Cinema koprodukciójában készült 2016-2021 között, a Magyar Nemzeti Filmintézet, a Future-FM, a Generali támogatásával, a StrongAA Management-el és a Romis Mozival együttműködésben.
