Menü Bezárás

Gellér Blanka Éva

Mi is az a ChemEngParent?

#stipi élménybeszámoló

Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Stipendium Peregrinum Ösztöndíjjal tanulhatok Anglia egyik legjobb egyetemének, az Imperial College London egyetem vegyészmérnöki szakán. Az oktatás csak októberben kezdődött, de már a nyár folyamán is kaptunk bemelegítő, szorgalmi feladatokat, főleg matematikából. Továbbá, szeptemberben megismerkedhettem több, szintén Londonba tartó magyar diákkal a londoni egyetemek Magyarországon rendezett gólyatáborában. A vírusra való tekintettel gólyanapok voltak, a reggeltől estig tartó programokon sok hasznos információhoz juthattam az angliai, londoni élettel kapcsolatban.

Tanévkezdés

A járványhelyzet miatt a Magyarországról utazók számára kötelező volt a két hét karantén az Egyesült Királyságba való belépést követően, így nekem az októberi tanévkezdés előtt két héttel, még szeptember közepén ki kellett költöznöm Angliába. Maga a kirepülés szerencsére zökkenőmentesen ment, csak úgy, mint az egyetemi kollégiumi szállásom elfoglalása. A szállás kiválasztása és lefoglalása azonban igazi kihívás volt! Az Imperial College London minden első éves hallgatóját saját kollégiumaiban helyezi el.


Először be kell küldeni az 5 preferált szállás és szoba típus nevét, amelyekből az Egyetem választ, és kapunk egy konkrét ajánlatot egy szállásra és szobatípusra. Ekkor már csak az a lehetőség van, hogy elfogadjuk az ő ajánlatukat (augusztus végén, szeptember elején), erre a szerződést is megküldik, amelyet elektronikusan kötöttem meg. Ezután interneten beköltözési időpontot kell foglalni egy eléggé leterhelt foglalási rendszerben, majd megvenni a repülőjegyet a beköltözés napjára – mindezt néhány nappal az indulás előtt. Az egyetem ezen szálláskiosztási gyakorlata némileg meglepő volt, és rugalmasságot követelt.


A stipi ösztöndíjnak hála az egyetemhez közeli és jó állapotban lévő kollégiumba tudtam jelentkezni és szerencsére helyet kapni!

A megérkezéskor értesítettek, hogy a karantén miatt csak a rendkívül szükséges dolgok megvétele érdekében hagyhatom el az épületet, egyébként lehetőség szerint a szobámban, illetve a szoba emeletén kellett lennem. Ezt nem bántam annyira, mert a szoba igen tágas volt és az emeleten lévő többi emberrel így könnyen meg tudtam ismerkedni. Ennek fő helyszíne a konyha volt, amelyen 12 ember osztozik, ennyien tartoznak az én zónámba (zónánként vannak a konyhák).

Változatos társaság jött össze: a britek mellett van görög, holland, kínai és ciprusi lakótársam is. Az általuk választott szakok is rendkívül sokszínűek: biomérnöki, villamosmérnöki, fizika és informatika szak. A többi emelet lakóival sajnos nem tudtam annyira megismerkedni, mivel a járványhelyzetre való tekintettel más zónákba nem mehettünk be, csak ha éppen a lépcsőn tartottunk a saját szobánk felé. Az egyetemnek van külön a vírus miatt elzárkózók számára kialakított támogatási rendszere (élelmiszerbeszerzés és egyéb esszenciális dolgok beszerzésének megkönnyítésére), de ezt nem is kellett igénybe vennem.

A karantén utáni első utam a közelben lévő Hyde Park-ba vitt, ami egy nagyon szép zöldövezet London szívében, élvezetes sétálóutakkal, mókusokkal és kanadai ludakkal.

A Hyde Park gyakorlatilag össze van nőve a Kensington Gardens-sel, ami hasonlóan lenyűgöző, azzal a különbséggel, hogy ott még a Kensington Palace, az egyik leghíresebb királyi rezidencia is megtekinthető. Az órák előtt nagyon szívesen jártam ide futni szinte minden reggel, ez tényleg elképesztő élmény volt.

Sajnos az oktatás a vírus miatt nem az egyetem campusán zajlott az első trimeszter alatt, az én óráim is teljesen az online térben voltak megtartva, beleértve az évet megnyitó egyetemi szintű eseményeket, mint például a mindig megrendezésre kerülő többnapos “Welcome Fair”-t is. Ez idén “Virtual Welcome Fair” volt, az egyetemi hallgatók szövetsége viszont így is sokat kihozott belőle. Az egész egyetemről csináltak egy virtuális, rajzfilm stílusú térképet, amin a különböző helyekre kattintva lehetett az egyes lehetőségeket – pl. szponzorokat, egyetemről információkat, egyetemi hallgatói kezdeményezéseket, klubokat – megismerni. Ez persze nem egy nagyon részletgazdag, reális térkép volt, inkább a főbb pontokat emelte ki, és egyéb szürreális elemeket adott a campushoz, mint például egy óriási fagyiskocsit, ami az egyik támogató ajánlatához vitte az oda kattintót.


Örültem, hogy az egyetem ilyen sokat tett azért, hogy minél élvezhetőbbé tegye a tanévkezdést a jelenlegi körülmények között. Nem csak az egyetem, de a Vegyészmérnöki Szak is igyekezett: a hagyományos, elsősöket köszöntő vacsorát például szintén online tartották meg, mindenkinek küldtek kuponokat, amikkel a „Welcome Dinner” előre megadott időpontjára magunknak rendelhettünk vacsorát, amit a köszöntő beszéd után az “asztalainknál” (breakout roomok) fogyasztottunk el, és a többi diákkal és tanárral beszélgethettünk.


Ezek mellett a karon belül “családokat” is kialakítottak számunkra, ami annyit jelent, hogy pár másodéves “szülőnek”, „ChemEngParent”-nek („Chemical Engineering Parent”) van pár elsős “gyereke”, akiknek különböző dolgokban tudnak segíteni.


Így a “testvéreimet” jobban meg tudtam ismerni, mert alaphelyzetben nem nagyon találkoztunk volna, hiába vagyunk 150-en beiratkozva erre a szakra. Az egyetem épületébe csak egyszer, a vegyészmérnöki szakosoknak adott laptop átvétele miatt léptem be. 100 font letét ellenében kaptam egy vadonatúj, felsőkategóriás laptopot, amely tényleg szükséges ahhoz, hogy a naponta használt számítógépes programokat futtatni tudjam. Az első hetekben is már sok órát töltöttem programozással, különösen a Matlab programozási nyelv megtanulásával.


Online oktatás magas szinten

Eleinte meg voltam ijedve, hogy milyen tanulmányi élményben lesz részem így, hogy minden teljesen online lesz, de szerintem az egyetem és az oktatók kihozták a legtöbbet az adott helyzetből. Az összes óránkat élőben tartják meg Microsoft Teams-en keresztül, amiket fel is vesznek, így utána bármikor vissza tudjuk őket nézni és ki tudjuk egészíteni a jegyzeteinket. Vannak más időzónákban élő diáktársaink, akik a vírus miatt otthonról tanulnak, például Ázsiából, vagy Trinidadból, nekik különösen nehéz lehet, mert az élő órák az ottani idő szerint éjszaka vannak.

A tanároknak a legmodernebb technika áll rendelkezésére, így például valós időben tudják nekünk közvetíteni, amit a táblagépükre írnak, vagy amit a saját diasorukra jegyzetelnek. Az első trimeszterben eléggé le vagyunk terhelve, kis túlzással reggeltől estig ülünk a gép előtt, előadásokat hallgatunk és ezekhez kapcsolódóan szemináriumokon veszünk részt. Tantárgyaim a következők: „Physical Chemistry” (fizikai kémia), „Fluid Mechanics” (folyadék mechanika), „Mathematics Fundamentals” (matematikai alapok), „Thermodynamics” (termodinamika), „Process Analysis” (folyamatanalízis), „Matlab” (programozás Matlab nyelven), „Mastery” (vegyészmérnöki alapismeretek), „First Year Design” (elsőéves tervezési projekt, reaktor hőcserélő rendszerének optimalizálása). Az első trimeszter 2020. december 18-ig tart, a második 2021. január 9-én kezdődik. Érdekesség, hogy nem lesznek vizsgáim most télen, csak majd májusban! A vegyészmérnöki szakon az egész évet a vizsgára való felkészülésnek szentelik, ami talán könnyebbség télen, de biztos, hogy májusban viszont nehézségekkel fogunk szembenézni…

Translate the site »