Menü Bezárás

Lipovics Dániel

Karantén-kísérletek és egy londoni fizikushallgató egyéb történetei

#stipi élménybeszámoló

Lipovics Dániel, a Stipendium Peregrinum ösztöndíjasaként szeptemberben költözött ki Londonba, hogy megkezdje a University College London (UCL) fizikus képzését.

Albert Einstein óta a fizikusoknak van joguk egy ésszerű mennyiségű furcsasághoz. ’Big Al’ – ahogy egy professzorom hivatkozott rá – tett róla, hogy az emberek már fel se vonják a szemöldöküket, ha azt tapasztalják, hogy egy fizikus érthetetlen, értelmetlen, vagy akár egyenest nevetséges dolgokat csinál. (Mint például, amikor fel-alá rohangáltam a lépcsőházban egy vonalzóval és egy stopperrel, hogy megbecsüljem a teljesítményemet. Klasszikus-mechanika házifeladat volt.) 

Az UCL London hallgatójaként szinte kizárólagos online oktatás zajlik, de ennek dacára sem érzem fölöslegesnek, hogy Londonban vagyok. Annak ellenére – és itt most valószínűleg a szakmai büszkeség beszél belőlem – hogy az online oktatást olyan jól megszervezték, hogy szinte nem is kell bemenni. 

Ezért különösen értékes az a néhány személyesen megtartott óra. Nagy a kísértés, hogy írásom hátralevő részét kitöltsem atomi szintű egyenetlenségektől mentes felületek súrlódásának elemzésével, amibe a nanotechnológiai kutatólaboratórium vezetője vezetett be, ezért ezt inkább megtartom máskorra. Pedig érdekes téma, és a gyakorlatvezető professzor is szívesen kitöltötte vele a klasszikus-mechanika feladatsorra szánt idő egy jelentős részét. 

Enélkül is volt mostanában épp elég szórakoztató – fizikusos – feladatom. Ha valaki figyelné a megrendeléseimet Amazonról, akkor bizonyára lenne néhány kérdése: mi szükségem van mérőpoharakra és lufikra, spárgára és alufóliára, üveggolyóra és mérlegre? A válasz egyszerű: ahogy London a második komoly lezárás felé közeledik, a laborgyakorlatok visszaszorultak apró kollégiumi szobámba.

Ahogy a laborvezető professzor megfogalmazta, kétszázötven mobil kutatólabort állítottunk fel. A közeljövőben ezekben a kis laboratóriumokban fog zajlani a tanulmányaink nagy része.

És ezen a ponton térnék ki olyan dolgokra, amik nem kötődnek a tanulmányaimhoz. Ha már fél oldalon keresztül lelkendeztem a fizikáról. Például életemben először láttam egy autentikus Halloween-t. Otthon nincs túl nagy hagyománya, de itt létezik, még akkor is, ha idén a járvány miatt nem sok beöltözött gyereket láttam. 


London egyébként olyan, amilyennek elképzeltem: ha épp ki lehet menni, akkor nagyon szép város, tele van történelemmel. Idén sajnos nincsenek nagy megemlékezések, pedig kíváncsi lennék az angliai nemzeti ünnepekre – ha másért nem, hát szeretném egyszer élőben is hallani, hogy ’God save the Queen!’. Remélem, hogy a zárlat feloldása után újra több tanulói és magán életterünk lesz és a jövőben több eseményről tudok hírt adni.


 

Translate the site »