Menü Bezárás

Balla-Somogyi Csaba

Gezellgheid akkor is!

#stipi élménybeszámoló

Legutóbbi beszámolómat novemberben írtam, és mint ahogy lenni szokott, azóta sok víz lefolyt a Dunán. Mivel az itteni oktatás online folytatódott, úgy döntöttem, hogy több, mint egy hónapot Magyarországon töltök, karácsonyi feltöltődés címszó alatt. Szerencsére a Stipivel meg tudtam pályázni a hazautazás finanszírozására szükséges összeget is, ami nagy segítségnek bizonyult. A karácsony remekül telt, jó volt 3 hónap után újra otthon lenni, és feltöltődni is sikerült, így január közepén újult erővel utaztam vissza Hollandiába.

Mivel a koronavírus járvány október óta igen elharapódzott, ezért a holland kormány december közepétől szigorú lezárási szabályokat vezetett be: több korlátozás mellett bezártak minden boltot, amely nem létszükségletű cikkeket (háztartási, stb.) árul, az összes szociális és sportlétesítményt (színházak, mozik, edzőtermek) és január közepétől itt is él az éjszakai kijárási tilalom (halottnak a csók, így sem volt hova menni). A körülményekre rátett még egy lapáttal a felhős, állandóan esős időjárás, amely hideg, szürke fénnyel borította be minden reggel a szobámat, és már ébredéstől mérgezte az egész napra összegyűjtött energiámat. Ahogy a szürkeség lassan kezdett felemészteni, hirtelen bevillant valami. Gezelligheid.

A hágai Westduinpark egy biciklis kiruccanás során

Mikor még augusztusban első ízben részt vettem a nemzetközi diákoknak szánt online bemutatkozó eseményén az egyetememnek, egy kedves holland nő többször is említette ezt a szót. Gezelligheid. Eddigi tapasztalatom alapján ez a szó leginkább egy életérzést takar, amely a kényelemhez, biztonsághoz, teljességhez köthető. Aztán ahogy teltek, múltak a hónapok ez a szó többször is szembejött. Hollandiában vannak jó páran, akik úgy gondolják, hogy társadalmukat ezzel a szóval lehet leginkább leírni, és ahogy szembesültem eddigi kintlétem első komolyabb nehézségeivel, elkezdtem átérezni, hogy mire is gondolnak. Gyertyákat gyújtottam a lakásban, hogy kiűzzem a szürkeséget, és mivel az állandó esőzések és az óceáni éghajlat miatt a hőmérséklet olyan 6-8 fok között mozog, rájöttem, hogy az idő tökéletesen alkalmas rendszeres kültéri futáshoz. Magyarán, elkezdtem meglátni a lehetőségeket olyan helyeken, ahol eddig csak akadályt láttam.

Elkezdtem magam a körülmények ellenére (vagy inkább a körülményekkel együtt) komfortosan érezni; kényelembe helyeztem magam a szituációmban, és most úgy érzem, hogy kicsit közelebb kerültem ahhoz a bizonyos Gezelligheid-hoz.

Jelen beszámolóm írásakor éppen a második negyedévem utolsó napjaiban vagyok. Tanulás szempontjából a holland rendszer végre megmutatta, hogy tud különb is lenni hosszú vizsgák sorozatánál: A második negyedre felvett 5 tárgyam közül csak 2-ből kellett vizsgát tennem, a maradék háromnál az értékelés szinte teljes egészében projektfeladatok alapján történt, melyeket túlnyomó részben párokban kellett csinálnunk. Habár azt hittem, hogy így kicsit talán könnyebb negyed elé nézek, a feladatok rendkívül időigényesnek és bonyolultnak bizonyultak, és egy 3 kredites tárgynál sikerült kb. 40 oldal hosszú beadandót készítenem.

Hogy a házikkal megfelelően tudjunk haladni, a legtöbb előadást aszinkron formában (előre felvett, megvágott, jó minőségű oktatóvideókkal) tartották a tanárok, és ha kérdésünk volt, különböző fórumokon kérhettünk tőlük segítséget, vagy előre kijelölt időpontokban videó és hanghívásokkal is kommunikálhattunk. Nekem kifejezetten tetszett ez a módszer, mert a saját tempómban tudtam haladni az előadásokkal, és ha esetleg az egyik héten egy házi több munkát igényelt, nem volt probléma átcsúsztatni a többi feladatot a következő hetekre.

Hága belvárosa a hóvihar után

A feladatok leadása után azonban még nem ért véget a munkánk. Pár tárgynál egy úgynevezett peer-review rendszeren keresztül értékelnünk kellett egymás munkáját és építőjellegű kritikákat kellett megfogalmaznunk. Az általunk adott értékelések minősége a tárgyakból kapott jegyünk majdnem felét képezte, ezért erre a részre is legalább annyira oda kellett figyelnünk. Habár elsőre azt hittem, hogy csak a tanárok munkaidejét csökkentjük, most már úgy érzem, hogy a legtöbbet a kapott, és az adott értékelésekből tanultam. Bámulatos, hogy diáktársaim milyen meglátásokkal rendelkeznek egyes témakörökben, és milyen tárgyilagosan tudnak pozitív hangvételű kritikákat megfogalmazni. Úgy érzem, nagyon sokat tanultam tőlük.

Habár sokszor már úgy éreztem, hogy elegem van abból a rengeteg korlátozásból, amely mostanában életünk vázát képezi, és inkább világgá mennék ahelyett, hogy még egy napot a számítógépem előtt ülve a szobámba bezárva töltsek el, el kell ismernem, hogy ez az időszak sok mindenre megtanított. Jöjjön szembe bármilyen körülmény, lehetőség, akadály, én azzal nyerek, ha jól tudom bennük magam érezni.

Translate the site »