Gellér Blanka Éva

Fél év online kísérletezés egy vegyészmérnök szemével Angliában

#stipi élménybeszámoló

A szemeszter második felében is folytatódott az Imperial College London vegyészmérnöki szakán, amelynek hallgatója vagyok, az oktatás továbbra is online formában. De úgy érzem, hogy így is rendkívül mozgalmas és érdekes trimeszter van mögöttem.

Második felvonás

Az összes tananyag távoktatással való leadása például nem jelentette azt, hogy ne tudtunk volna csapatban együtt dolgozni egy izopropil reaktor hőcserélő rendszerének optimalizálásán, ami arról szólt, hogyan lehet a legköltséghatékonyabban elérni az optimális hőmérsékletet, és a megoldást egy általunk készített weboldalon be is kellett mutatni. Talán sosem adták még fel az egyetem története során azt, hogy görög betűkkel teli termodinamikai levezetéseket kellett manuálisan egy szövegdobozba begépelni – ez nem volt mindennapi és egyszerű feladat. 

Az is biztos, hogy szinte az egész évfolyam szívrohamot kapott, amikor csak annyit láttunk a matektanár feje fölé rögzített telefon kameráján keresztül, hogy a már teleírt lapját a sztratoszféráig hajította (amiről mi természetesen még alig írtunk le valamit), de utólag ez is inkább vicces volt, mint problémás. Összességében nagyon jól működött a távoktatás rendszere, a “Blackboard” nevű felületen keresztül folyamatos hozzáférésünk van minden lényeges információhoz: az órákat kísérő diasorokhoz, a beadandó feladatokhoz, az elmúlt évek tesztjeihez, az órákról készült felvételekhez, adminisztratív forrásokhoz és bizonyos számolásokhoz használandó adatokhoz is.

El is kél a technikai segítség, hogy zökkenőmentesen tudjunk hozzáférni a tananyaghoz, mert nagyon sok óra van, átlagban 8-10 órát kell a számítógép előtt tölteni, és utána kell a beadandókon dolgozni. 

Szerencsére az összes egyetemi program automatikusan bekerül az Outlook naptárunkba, így nem kell azon aggódnom, hogy éppen milyen órám, illetve hol lenne (bár a “hol” jelen esetben elég egyértelmű).  

Ezen kívül más, engem érintő kari, egyetemi eseményekről is folyamatosan értesítenek bennünket. Ebben a trimeszterben ezekből is igen sok volt, egyedül a vegyészmérnöki kar több tucat eseményt szervezett. Ezek főként karrieresemények vagy karon belüli csapatépítő jellegű programok voltak. Több óriás cég is „eljött” online bemutatókat tartani, például a Shell, a BP, vagy a P&G is megjelent.

A szociális események keretein belül zajlott a “ChemEng Family Pub Quiz”, amely alatt a karon belüli “családunkkal” közösen versenyeztünk más családokkal egy vicces kvízre válaszolva, természetesen a virtuális térben. Plusz érdekesség, hogy a kvízt megint két professzorunk vezette, akikről ismét bebizonyosodott, hogy a talkshow-ba illő hangulat keltésének nagy mesterei. Hasonló lesz a karácsonyi “vegyészmérnök bingó” is, azzal a kis különbséggel, hogy ott egyénileg lehet majd próbára tenni a tudásunkat. 

Kvízekben biztos, hogy nem kellett szűkölködnöm, mivel csatlakoztam az egyetem kvíz klubjához (Quiz Society). Részt vettem egy “buzzer practice”-on, amely során csapatokban kellet különböző témákban kérdésekre válaszolni – ha az ember tudja a választ, rá kell nyomnia egy gombra (buzzer), és ha ő volt az első, övé a válaszadás joga. A kérdések tényleg változatos témákból kerültek ki, a történelmen és művészettörténeten felül a sporton és szórakoztató iparon át a természet- és társadalomtudományokig minden szóba jött. Jó volt látni, hogy attól még, hogy egy műszaki, matematikai és természettudományos egyetemen vagyunk, más tudományterületekkel is szívesen foglalkozunk, még ha csak hobbi szinten is.

Én is nagyon szeretem a művészettörténetet, kifejezetten élveztem, hogy több olyan csodás épület is a közelben van, mint a Natural History Museum vagy a Royal Albert Hall. Sajnos a vírushelyzetre való tekintettel eddig nem volt alkalmam bemenni egyikbe se, de kívülről is nagy élmény volt többször is elsétálni mellettük.

Erre például minden alkalommal, amikor bevásárolni mentem, sor került, így az egy órás séta még élvezetesebb volt.

A bevásárlást szintén érdekes volt intézni, főleg, amikor online rendeltem meg a szükséges cikkeket a karantén ideje alatt. A kiszállítás egészen megdöbbentő sebességű, például egy reggel megrendeltem a kiválasztott kávémat, és az estére már ott is volt. Persze ez nem mindig volt ilyen tündérmesébe illő, az, amikor véletlenül negyven kiló vizet rendeltem kicsit problémás volt (legalábbis a csomag portáról való felcipelésének szempontjából), de egy bútorszállító kocsival ezt is sikerült megoldanom. Szerencsére ezt nem kellett többször megismételnem, a napi teendőim összességében viszonylag gördülékenyen mentek. 

Remélem, a következő trimeszterem is ilyen eseménydús, és pozitív élményekkel teli lesz, mint amilyen ez az első kétségkívül volt.