Menü Bezárás

Kaszap Kinga

Edinburgh, a következő 4 évem színhelye

#stipi élménybeszámoló

Ezeket a sorokat november tizenegyedikén írom. Ez azt jelenti, hogy pontosan két hónap telt el mióta felszállt a repülőm Budapesten, hogy elvigyen Edinburgh-ba, a következő négy évem színhelyére. Hiába a koronavírus, a korlátozások, és minden egyéb, ami az ellenkezőjét indokolná: életem egyik legeseménydúsabb két hónapja van mögöttem. Hogy mi minden történt velem?

Az egyetem és az oktatás

A tanév két szemeszterből áll, az első szeptember 20-ától december 4-ig tart. Ezt követik a vizsgák, amik idén online fognak zajlani. Az első éveseknek minden szemeszterben 60 kreditet, azaz három kurzust kell teljesíteniük. Az én szakomon (ökológia és környezettan) két tárgyat kellett kötelező jelleggel felvennünk a félévben. Az egyik a biológia, ami két részből áll: evolúcióbiológiából és genetikátból, a másik egy “bevezető a környezettanba” című tárgy, amely fő célja a tudományos élethez szükséges készségek elsajátítása. (Eleinte kicsit ködös volt számomra, hogy ez mit is fog jelenteni a gyakorlatban, aztán megkezdődött az első hét, és máris el voltam árasztva szakirodalom-elemzésekkel és tudományos jelentések írásával). Az egyik fő ok, amiért Skóciában akartam tanulni a négyéves képzés, ami lehetővé teszi az első két évben a tudományterületen kívül eső tárgyak felvételét.


A kedvenc helyem a városban, a Salisbury Crags sziklái

Nekem ebben a félévben egy opcionális tárgyam volt, amelynek kiválasztása jó nagy dilemmát okozott. Szerencsére az egyetem mindenki számára kijelöl egy professzort személyes mentornak, aki az itt töltött idő alatt egyengeti az utunkat. Neki feltehettem a kérdéseimet arról, hogy a választott tárgyam valami olyan legyen-e, aminek közvetlen hasznát láthatom a közeljövőben a szakterületen, vagy valami teljesen más.

Nagy meglepetésemre arra bátorított, hogy “minél távolabb a szaktól, annál jobb”, és elmagyarázta, a rendszer kifejezetten támogatja, hogy a választható tárgyakon keresztül a diákok tágabb, interdiszciplináris perspektívát szerezzenek ahelyett, hogy egy tudományterület határai közé szorítanák magukat.

Így az asztrobiológiára esett a választásom, és meg kell mondjam, egészen különleges és felemelő érzés egy talaj pH elemzés és egy genetikafeladat között a protoplanetáris korongokról tanulni…

Persze ez nem egy átlagos év, így a tanítás sem az. Az Edinburgh-i Egyetem fő szabályként online oktatásra állt át, így nekem is minden előadásom és a szemináriumaim többsége is így zajlik. Ez mindenképpen nagy kihívás, főleg, hogy nem vagyok kifejezetten jó a sokáig egy helyben ülésben, sem a laptopom nézegetésében. Többek között ezért is tanulom azt, amit tanulok. Mégis szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sok elsőévesnek egyetlen órája sincs élőben, míg nekem van kéthetente egy szemináriumom, havonta két háromórás laboratóriumom és néhány terepgyakorlatom. Pozitívum a negatívumban: akármennyire kevés órát is jelent ez, azokat legalább nagyon tudom értékelni. Felfedeztem az egyetemi könyvtárakat és tanulásra kialakított kávézókat is, amik sokat segítenek abban, hogy valami rendszert tudjak kialakítani, és jóval komolyabban tudom ott venni a tanulást, mint a szobámban, mind az ágy, mind a konyha vészes közelségében.

Az én kedvenc “tanulóegységem” ez alatt a kupola alatt helyezkedik el

A tanítás még így, online is rendkívül interaktív, és teljesen más, mint amit megszoktam. Az oktatók nem fektetnek sok hangsúlyt a magolásra, sokkal inkább a részvételt, az önálló- (esszéírás, analízis, adatgyűjtés) és a csoportmunkát helyezik előtérbe. Ami engem a legjobban megnyert, az, hogy minden professzor beszél a saját aktuális kutatásairól is az órák keretein belül.






A város


Edinburgh gyönyörű hely, ezt eddig is tudtam, hiszen megszámlálhatatlan videót és rövidfilmet néztem meg róla nyáron.

De azt hiszem, vannak dolgok, amire semmilyen virtuális szimuláció nem készíthet fel, és ez a város ilyen.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a szállásom a központnak is a közepén található, minden egy karnyújtásnyira van. A kedvenc dolgom elmenni egy esti, vagy reggeli sétára, és újra meg újra rácsodálkozni, milyen szerencsés is vagyok, hogy ilyen gyönyörű helyen élhetek.

A Princess Street Gardens naplementekor, kilátással a várra

Minden megtalálható itt, amit csak el tudok képzelni: ódon épületek, kacskaringós kis utcák, tavak, kialudt tűzhányó, tengerpart… És mindehhez még tömegközlekedést sem kell használni: a legtöbb városrész gyalog is megközelíthető, de én az egyetem biciklijeit még jobban szeretem használni – ezt pedig korlátlanul tehetem, mindössze 10 fontért egy szemeszerben! Nemrég fedeztem fel, hogy Edinburgh határait épphogy elhagyva remek túracélpontokat lehet találni, így a közeli Pentland Hills Regional Park-ba is ellátogattunk pár barátommal.


Koronavírus és egyéb komplikációk


Természetesen nem arra számítottam, hogy a külföldre költözés és az önálló élet megkezdése komplikációmentesen fog zajlani, azonban mint mindenre, a koronavírus erre is rátett egy lapáttal. Kezdve azzal, hogy az utolsó pillanatban Skócia karanténlistájára került Magyarország, pont attól a naptól számítva, amikorra a repülőjegyem szólt. Nem tudok annál nehezebbet elképzelni, mint megérkezni egy csodálatos városba, és ennek felfedezése helyett két hetet egy kollégiumi szobába zárva tölteni, így azonnal átraktam a repjegyem másnapra, és egy pánikszerű, éjszakai összepakolás után váratlanul, a tervezettnél két nappal korábban érkeztem meg Edinburgh-ba, ami cserébe egy szivárvánnyal fogadott.


Az egyetem bőséges élelmiszerszállítmánya a karanténozó kollégistáknak

Ezután rendeződni látszottak a dolgok, és azt hittem, fellélegezhetek, hiszen a járvány csak az oktatást érinti, az élet többi részét nem. Hamar kiderült, hogy ez nem így van. Azóta már töltöttem két hetet karanténban, mert a tizenegy lakótársam közül ötnek pozitív lett a Covid-tesztje, de ez itt nem számít nagy kuriózumnak, hiszen majdnem minden elsőéves kollégista hasonlóan járt – szerencsére senki nem lett komolyan beteg. Közben a szabályok is változtak: Skóciában október eleje óta tilos más háztartásba átmenni, minden bár és étterem bezárt, és kávézók is csak este hatig lehetnek nyitva. Kül-és beltéren is maximum hat fő találkozhat, maximum két háztartásból. Minden kontaktsport, vagy beltéri egyéni sport tilos.

A Pentland Hills és egy hamisítatlan skót felföldi marha

Nem éppen ideális körülmények, de megnyugtató látni, hogy Skóciában így tényleg sikerült kordában tartani a járványt, és azért így is meg lehet találni a dolgokat, amik felderítik az ember napját – legyen az egy kávé barátokkal (szigorúan csak egy másik háztartásból!), egy reggeli séta a város egyik dombján, vagy egy sikeres tanulás az egyetemi könyvtárban.

Kíváncsian várom a következő szemsztert és évkezdetet ennyi élmény után….

Translate the site »