Bartos Marcell, Swiss Federal Insitute of Technology Zurich

Bartos Marcell a stipivel elindult Svájcba

#stipi élménybeszámoló

Az első pár hetem főleg az ismerkedésről szólt. Ismerkedtem az egyetemmel, az országgal, a várossal, az emberekkel (szaktársakkal és tanárokkal egyaránt) és számtalan adminisztratív teendőt kellett elintézni, például a tartózkodási engedély igénylése – amely egy roppant hosszú, körülményes folyamat -, svájci telefonszám és bakszámla igénylése vagy az egészségügyi biztosítás kiválasztása.  

Emellett sokat kellett foglalkoznom azzal is, hogy kialakítsam a tantervemet (az MSc hallgatók maguk állíthatják össze), például én mind a hat tárgyamat ebben a félévben egy hosszú listából szabadon választhattam ki. Ez egyrészt persze jó, hiszen így olyan dolgokat tanulhat az ember, amik igazán érdeklik, viszont én elsőre kicsit attól tartottam, hogy nem jól választok. Kis utánajárás és különböző előadások meglátogatása után, illetve ismerősök és felsőbb évesek tanácsai alapján úgy érzem sikerült érdekes és hasznos tárgyakat választanom. 

Egyre több magyart is megismertem az egyetemről, az egyik első és számomra legemlékezetesebb közös program az október elején tett hétvégi túránk volt. A Schwyz kantonban található, télen síterepként funkcionáló Stoosba látogattunk el, és felmentünk az ottani legmagasabb csúcsra is (Fronalpstock, 1921 m). 

Már kezdem kiismerni az egyetemi életet, kialakult a mindennapi rutin, amely nem meglepő módon elsősorban a tanulásról szól. A tananyagban egyre mélyebbre ásunk, és azt érzem, hogy nagyon komolyan kell vennem a tanulást és hétről hétre a lehető legjobban kell haladni az anyaggal, nehogy lemaradjak. A többi hallgató mind nagyon szorgalmas, okos, motivált és ez is segít abban, hogy én is motivált maradjak. Az egyetem pozitív benyomást tett rám, a professzorok világszínvonalú művelői a saját szakterületüknek és többnyire jó előadásokat is tartanak. Számtalan izgalmas projekt fut az egyes laborokban, intézetekben, mint a különböző önvezető drónok gépi látása vagy az ANYmal névre hallgató négylábú multifunkcionális „robotkutyák” fejlesztése. 

A tanulás mellett persze egy kis idő jutott a kikapcsolódásnak is. Elmentem az egyetemi társasjátékos közösség egyik eseményére, ahol egy szombat délután folyamán sok társassal játszhattam és sok hasonló érdeklődésű embert ismerhettem meg. Emellett részese lehettem az ETH-s magyar diákok közösségének megalapításának/hivatalossá válásának is, jó érzés, hogy egyre több magyarral tartjuk a kapcsolatot és segítünk egymásnak. 

Még nem említettem, hogy az étkezést hogyan sikerült megoldani odakint. Tudni érdemes, hogy az élet Svájcban (és azon belül Zürichben főleg) nagyon drága, és ez igaz az étkezésre is. A leg idő- és költséghatékonyabb megoldás az egyetemi menzákon való étkezés, de őszintén szólva decemberre már kissé ráuntam. A magyar konyhával nem veszi fel a versenyt, még ha tesznek is próbát rá például a „Szegediner gulasch”-sal, melynek természetesen a gulyáshoz valójában semmi köze, de a székelykáposztára is csak távolról emlékeztet. Emiatt az utóbbi időben egyre többet főzök magamra, ami olykor időigényes, viszont kikapcsol és büszke is vagyok magamra egy-egy jobban sikerült alkotás láttán. 

Karácsony közeledtével a város is egyre szebb fényekkel pompázik esténként, a Limmat partján és az óvárosi részen több kis téren állítottak karácsonyfát és több helyen is karácsonyi vásárokat tartanak. Az egyetemen a karácsonyi hangulat kevésbé érezhető, nekem még december 23-án is voltak óráim és ezzel nem vagyok egyedül.