Lipovics Dániel
Az adventi időszak online oktatásban a félévi vizsgákkal és angol pudinggal Londonban
#stipi élménybeszámoló
Lipovics Dániel, a Stipendium Peregrinum ösztöndíjasaként szeptemberben költözött ki Londonba, ahol fél éve online oktatásban tanul és túl van a félévi vizsgáin is. Elmeséli hogyan alakultak az elmúlt hetei a University College London (UCL) egyetemen.
Biztosan állíthatom, hogy a legrosszabb évet választottam a beszámolóírásra, hiszen egy felelősségteljes ember jelenleg mindent elkövet, hogy ne történjen vele semmi, amiről beszámolhatna. Némi költői túlzással. Mindenesetre úgy alakult, hogy majdnem karácsonyig Londonban maradtam, ahol immár fél éve hallgatok fizikát, a UCL büszke tanulójaként. (Büszke: Sir Roger Penrose hozzánk járt!)
Az egyetem nem állt meg a beálló Tier 3 lezárások között sem, továbbra is jártunk az online órákra. Aki olvasta az előző beszámolómat, az tudja, hogy a laborokat is a szobánkból csináltuk, így hát a karantén-kísérletek listájára felkerülhet egy inga is, aminek a lengésének a csillapodását kellett mérnem, és egy elektroszkóp, amit én konstruáltam lufikból, majd a saját fejemen töltöttem fel, hogy megmérhessem a töltését. (Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok elhivatott…)
Az egyetemi közösségek kitartó harcot vívnak, hogy ne érezzük magunkat (túlzottan) egyedül. Szerveztek quiz-versenyeket, ahol például megtudtam, hogy egyetemem egykori gúnyneve, Thomas Arnold nyomán ’The Godless institution of Gower street’ (A Gower utca Istentelen intézménye), utalva az egyetem szekuláris alapítására. (És persze van pár kevésbé szellemes is…)
Még a kollégium is mindent megtett, hogy karácsonyi hangulatot varázsoljon nekünk. Angolszász szokás szerint a karácsonyfát jóval korábban felállították az ebédlőben, és decemberben, még mielőtt mindenki hazautazott volna, volt egy erősen távolságtartó karácsonyi vacsora is. Az angolok ismételten meghazudtolták a konyhájukról alkotott sztereotípiákat, a karácsonyi pudingot szerintem nálunk is meg kéne honosítani.
Angliai tartózkodásom utolsó hete sikeredett a legsűrűbbre, ugyanis akkor tettem le életem első egyetemi vizsgái. Persze ezek csak apró évközi értékelések voltak, különösebb jelentőség nélkül, de mégis, az érzés igazi volt. A vizsgák után az ünnepekre békén voltunk hagyva, az utolsó egyetemi kommunikáció a matektanárom volt, aki boldog karácsonyt kívánt, és megnyugtatott minket, hogy a vizsga tényleg csak ennyi volt. Ironikusan vagy sem, ki-ki eldöntheti magának, de szerintem tisztességesek voltak a feladatokkal, figyelembe vették, hogy idén nem épp olyan körülmények között zajlott a felkészülés, mint amihez hozzá vagyunk szokva.
Nem sokon múlt, hogy haza tudtam jönni a családdal ünnepelni, érkezésem másnapján hirdették ki a határzárat. De jó volt itthon lenni, és csendesen elárulni a karanténról szóló papírokat osztogató rendőrnek, hogy nyugodtan beszélhet hozzám magyarul is. Nem tudom, hogy mikor mehetek vissza, (valószínűleg az egyetem se) de már várom, hogy folytathassam a munkát.
Boldog Új évet!
Lipovics Dániel
2021 január
