Menü Bezárás

Jánosi József Hunor, Twentei Egyetem

A nagy csend

#stipi élménybeszámoló

Ülök a könyvtárban. Az egyetem könyvtárában, amely a Twentei Egyetem campusán található Enschedében, Hollandiában. Körülöttem zöldek a fák és a mezők a sok esőzéstől, és mindenki biciklivel jár. Jobban mondva, furcsa az, ha valaki nem biciklivel megy el akárhova. De mit is keresek én itt? A történet még tavaly télen kezdődött, mikor eldöntöttem, hogy elkezdek készülni az angol nyelvvizsgára, hogy majd hónapokkal később felvételt nyerjek egy külföldi egyetemen. Tudtam,hogy mesterképzésemet külföldön fogom végezni, mivel magas minőségű oktatást szerettem volna kapni abban a szakágban, ami a leginkább érdekelt: mesterséges intelligencia, és mert kiakartam tágítani a világlátásomat, melyhez a külföldön lévő tartózkodás, új kultúrák megismerése, különböző nemzetiségű emberekkel való barátkozás nagyban hozzájárul.

Ahogy teltek a hónapok lassan kezdett komolyabbá válni a helyzet, és kezdtem egyre jobban elhinni, hogy ez a nagy terv, hogy Hollandiában tanuljak, tényleg be fog következni. A tetőfokát talán akkor éltem meg, mikor augusztusban szállások után érdeklődtem, mivel szeptemberben már kezdődött az oktatás. Augusztus elején még nem tudtam, hogy a lakáskeresés egy nehéz kérdés itt, Hollandiában, mivel nagyon sok a külföldi diák, akiknek mind szükségük van egy szobára, viszont az egyetemnek nincs a tarsolyában több ezer szabad szoba, amit kiadhatna a diákjainak. Rengeteg Facebook csoportot, ingatlanügynöki céget, online piacokat figyeltem napi szinten, hogy lecsaphassak egy szabad szobára. A probléma az volt, hogy rajtam kívül több százan keresnek ugyanilyen kétségbeesetten szállást. Minden ismerősünktől kérdezgettük, hogy vannak-e holland barátaik, akiktől érdeklődhetnénk, de nem jártunk sikerrel náluk.

Nem kell megijedni, nem a híd alatt élek. Szerencsémre, egy héttel kiutazásom előtt, sikerült egy kétszemélyes lakást találnom. Habár még ez előtt, ideiglenesen lefoglaltam egy lakókocsit néhány éjszakára, egy camping-ben, mivel úgy gondoltam, itt, a helyszínen, könnyebben találhatok szállást. Aztán mivel szeptember elsejétől költözhettem a rendes szobámba, így csak négy éjszakát kellett a lakókocsiban aludjak.

Rendben. Tehát felvételt nyertem, találtam szobát. Már csak az maradt hátra, hogy ténylegesen ki is repüljek! Miután könnyes szemmel elbúcsúztam szüleimtől a reptéren, felszálltam a gépre, megérkeztem Eindhovenbe, elvonatoztam Enschedébe, és megtaláltam a lakókocsim camping-jét. Hatalmas út,sok izgalom, viszont a nagy izgalmak közepette, meglepetésemre… egyedül maradtam. Egy olyan helyen, olyan országban találtam magam, ahol még nem jártam, és nem ismertem senkit,nem voltak barátaim sem. Minden új volt számomra. Nem volt pillanatnyilag semmilyen célom, teendőm, vagy programom, így csak magammal voltam. Úgy éreztem, mintha életemben először csupán saját magam lett volna a társaságom. Magába fogadott a hatalmas csend. Végre volt időm gondolkodni, magammal beszélgetni. Különös egy érzés volt. Szomorúnak hangzik, de pozitívan éltem meg. Hiszen ezért is jöttem külföldre: hogy új dolgokat tapasztaljak! Ez az érzés hamar elmúlt, ahogy elkezdődtek az egyetemi programok, megismertem új embereket, és már egyközösség tagjává váltam.

Folytatása következik…

EnglishFrenchGermanHungarianSpanish