Dr. Lantos Krisztina, a Nemzeti Tehetség Központ ügyvezetője és Könye Sólyom, aki Stipendium Peregrinum ösztöndíjjal tanulhat az Imperial College of London intézményben a Kossuth Rádió Jó reggelt Magyarország! című műsorában beszéltek az idei stipi programról.
A beszélgetés a lenti linken 8 óra 19 perctől hallgatható meg!
Muhi András Pires rendező – akivel a labdarúgó válogatottról szóló Magyar csapat – még 50 perc (2016) c. dokumentumfilmje kapcsán találkozhattak a nézők – 5 év alatt, több mint 100 forgatási napon át, közel 600 óra nyersanyagot forgatott a kulisszák mögött Áronnal és a magyar kardválogatottal.
Soha nem volt rá példa a sport- és a filmtörténetben, hogy egy olimpiai bajnokot a teljes ötkarikás cikluson át kövessen egy stáb. Mint ahogy arra sem, hogy valaki háromszoros egyéni olimpiai bajnok legyen kardvívásban. Áron ezért küzd nap mint nap, immár 5 éve, ezt az időszakot öleli fel az EGY MINDENKIÉRT.
„Amikor Andris megkeresett a dokumentumfilm ötletével, azért vágtam bele, mert izgatott, hogy a vívás, és általában az versenysport atmoszféráját közelebb hozzuk a nézők számára. Az évek során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy különleges film születhet, lebilincselő történettel, valódi érzelmekkel, látványos akciókkal, miközben rengeteget meg lehet tudni belőle a sportágról, és persze rólam is. A filmnek „hollywoodi” dramaturgiát írt a sors, végletekig kiélezett pillanatok formálják a cselekményt – árulta el a film főszereplője, Szilágyi Áron. A forgatásokból és a szerkesztési folyamatból rengeteg tapasztalatot és motivációt merítettem. Hosszan tartott a munka, néha talán nyomasztott is, de végig megmozgatott szellemileg. Sosem az volt a célunk, hogy én, mint „hős” szimpatikusabb legyek, hanem hogy a film legyen minél izgalmasabb, sodróbb, és igazabb. Olyan filmet szerettünk volna készíteni, amely kortól, nemtől és társadalmi osztálytól függetlenül bárki számára katartikus, informatív és szórakoztató lehet, annak is, akit a vívás korábban egyáltalán nem
foglalkoztatott. Felejthetetlen kaland volt ez a projekt, szerintem nem csak nekem, hanem az egész válogatottnak. Remélem, hogy a nézők is értékelni fogják, rengeteg munka van benne.
Az Egy Mindenkiért egy kreatív dokumentumfilm, amely játékfilmes sűrűséggel meséli el egy nagyszabású karrier kulcsfontosságú periódusát, akcióközelből rajzolja meg a történelem egyik legnagyobb vívójának arcképét.
A film bemutatja az ötkarikás sikersztori mögött álló komplex személyiséget, a néző megérezheti, miért lesz valaki egy a sokmillió közül, mik azok a tényezők, amik a világ tetejére repítik.
Exkluzív élsportolói és magánéleti szituációkban találkozhatnak a nézők Áronnal.
Nyomon követjük, amint megházasodik, ahogy leadja a diplomáját két asszó között, elmélyedünk családi videó- és fotóalbumában, ahonnan valóságos kincsek kerülnek elő gyerekkoráról. Győz, veszít, szenved, majd újra és újra felülkerekedik önmagán… Láthatják a nézők, ahogy a felesége, Betti vigasztalja egy megrázó vereség után, és azt is, amikor egy hősiesen kiharcolt aranyérem után önfeledten dobálják fel a páston a csapattársak.
A filmben kulcsszerepet kap Áron pszichológusa, Faludi Viktória. Ez a sportdokumentumfilmek tekintetében egyedülálló „behind the scenes” motívum.
Megismerheti a néző a gondolkodó Áront, a maga ellentmondásaival, sportolói egójának és emberi szerénységének folyamatos ütközésével, egyszersmind végtelen szellemi nyitottságával, kérdésfeltevéseivel és ráébredéseivel. Ez az a fegyver, amivel nem csak az ellenfeleket, hanem saját magát is képes legyőzni.
Áronnal, mint sportolóval a nagyközönség általában 4 évente találkozik, amikor meg szokta nyerni az aktuális Olimpiát, méghozzá úgy, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Épp ezért, amíg nem ismertem Áront, elsősorban az érdekelt, milyen ez a görög héroszokat megidéző karakter a nehéz pillanataiban. 22 versenyre kísértük el a kard válogatottat 5 év alatt, melynek során bőven volt részünk sikerekben és kudarcokban is. – tette hozzá a film rendező-operatőre, Muhi András Pires. Az Egy Mindenkiért legalább annyira szól egy élsportoló léleknemesítő gyötrelmeiről, mint a sikerről és a csillogásról. Nem akartam szobrot emelni Áronnak. Olyannak szerettem volna mutatni, amilyen a valóságban – a sportolói, az értelmiségi, a lovagi, és a hétköznapi lét határmezsgyéjén mozgó figurának, aki minden tálentumát egyetlen projektre összpontosítja, saját magára. Ez a legjobb, amit a hazájáért és önmaga boldogságáért tehet, hiába sokszor talán szenved is az állandó megfelelési kényszertől. A forgatások során nagyon megkedveltem Áront. A filmben számtalan jelét adja annak, mennyire őszinte, manírmentes ember, akinek a közérzetét, az önképét tragikusan meghatározza, hogy milyen eredményt ér el, kinek ítél az utolsó tusnál a zsűrielnök. Igazi példaképnek tartom, szeretném ha az ő nyomdokain egyszer a fiaim is megpróbálkoznának a vívással, és remélem, hogy a film hatására sok más szülő is így fogja gondolni. Úgy szerettük volna elmesélni Áron történetét a nézők generációinak, hogy fizikai élményt jelentsen, hogy zsigerekig hatóan átéljék: Olimpiát nyerni az egyik legnehezebb dolog ezen a bolygón, de érdemes küzdeni érte.
Az Egy Mindenkiért legfőbb küldetése: olyan helyzetekben, olyan perspektívából megmutatni Áront, ahogy még sohasem láthatták a nézők. A budapesti VB fokozhatatlan izgalmait követően, a koronavírus-járvánnyal megterhelve érkezünk meg az Olimpiához – itt ér véget a film, amelynek valódi fináléja, hogy a premier után pár nappal Áron pástra lép, és remélhetőleg győzelmet arat Tokióban egyéniben és csapatban is.
Az Egy Mindenkiért az ELF Pictures és a Bulb Cinema koprodukciójában készült 2016-2021 között, a Magyar Nemzeti Filmintézet, a Future-FM, a Generali támogatásával, a StrongAA Management-el és a Romis Mozival együttműködésben.
