Horváthné Ziegler Eszter

Horváthné Ziegler Eszter kisebbik gyermeke, Horváth Kíra Csenge a Zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium tanulójaként vett részt a mentorálási programban. Bár előzetesen nem hallott a programról, a szülő úgy érzi, nagyon nagy segítséget jelentett gyermeke számára a tehetséggondozó programban való részvétel. 

-Miben segítette leginkább gyermekét a mentorálás? 

Sok év hosszú és kitartó munkája volt Kíra felkészülésében és felkészítésében, amely munkát nagyon szép versenyeredmények koronáztak. Kíra nagyon szorgalmas és önálló munkára is képes, kitartó és célorientált. Szülőként úgy látom, hogy Stárics Roland tanár úr tökéletesen tudta motiválni Kírát, a közös szakmai munkájuk nem kampányjellegű volt, hanem rendszeres és folyamatos, ami szintén a siker záloga. Mindketten, mentor és mentorált egyaránt nagyon sok időt és energiát áldoztak a közös munkára. Kíra a rengeteg feladatlap és szakmai instrukció mellett nagyon sok pozitív visszajelzést kapott, és nagyon sok lelkesítő, elismerő szót is. Ezek növelték a magabiztosságát, és ezzel összefüggésben fejlődött a szóbeli kifejezőképessége is, amelyet a versenyek szóbeli fordulóin nagyon jól tudott kamatoztatni. A tanítási szünetekben, karácsony környékén, az őszi vagy éppen húsvéti szünetekben nehéz leülni újra és újra a könyvek mellé, amikor más diák pihen. Úgy érzem, hogy a lelkesítés, a szakmai munka, az iskolán belül is egy külön kis földrajzos csoporthoz tartozás, az erős bizonyításvágy és a folyamatos lelki támogatás minden nehéz pillanaton továbblendítette a lányomat. 

-Változott-e gyermeke szülőkhöz, iskolához, tanárokhoz, kortársaihoz fűződő viszonya? 
A változás ebben az életszakaszban pár év alatt is látványos lehet, Kíra alapvető tulajdonságai (csendes és inkább visszahúzódó személyiség, ugyanakkor a világ dolgaira nagyon nyitott) nem változtak, ugyanakkor az elmúlt évekre visszagondolva azt látom, hogy sokkal határozottabb lett, könnyebben áll ki bármely tantárgyból nagyobb plénum elé is beszámolót, előadást tartani. Nőtt a magabiztossága, fejlődött a kommunikációs készsége. Ma már könnyebben kommunikál a tanárokkal is. Az elmúlt években tapasztalta azt is, hogy az általa elért sikerek és eredmények másokban olykor irigységet váltanak ki, de ezeket a helyzeteket is megtanulta jól kezelni. A barátai az iskolán belül és kívül is megmaradtak, ezek a baráti kapcsolatok még szorosabbá fűződtek. A szülő-gyermek kapcsolatunk sem szenvedett kárt, alapelvünk, hogy a programjainkat a gyermekeink időbeosztásához, iskolai és iskolán kívüli feladataihoz, vizsgáihoz és programjaihoz igazítjuk, plusz terheket nem rakunk rájuk, az őszinteség pedig alappillére maradt a kapcsolatunknak. Kíra személyiségfejlődéséhez egészen biztosan hozzáadott a mentorprogram, és a mentora kiváló személyisége is. 

-Milyen volt az Ön mint szülő együttműködése, kommunikációja gyermeke mentorával? 

Egy diák akkor tud szép eredményeket elérni, ha az iskola-gyermek-család háromszög jól működik, ennek egyik talpköve a felek közötti kiváló kommunikáció. Stárics tanár úrtól szükség esetén mindig alapos tájékoztatást kaptam szülőként a közös munkájukról, az információk mindig időben jutottak el hozzánk. Fantasztikus érzés volt a sikeres versenyek után olvasni az elismerő szavait, amelyek mindig továbblendítették Kírát az újabb célok elérése felé. A kapcsolatunk mindig őszinte és bizalmon alapuló volt. Tanár úr bízott a szülői háttértámogatásban, mi pedig az ő szakmai és emberi támogatásában.  

-A mentorálás mellett milyen támogatásra lenne szüksége gyermekének képességei maximális kibontakoztatásához? 

Úgy érzem, hogy Kíra már valóban megérett arra, hogy hamarosan az életének egy új szakaszába lépjen, és jövőre megkezdje majd az egyetemi tanulmányait. Nem kiforrott személyiség, még biztosan sokat fog változni, de nagyon jó alapokat kapott itt a gimnáziumban, és ebben kiemelkedő szerepe volt a földrajznak, az összetartó földrajzos csapatnak és tanárának. A szükséges támogatás maximumát kapta.