Kiss Zsuzsanna

Kiss Zsuzsanna tanító-informatika szakos tanár, most azonban szülői szerepben nyilatkozott, hiszen lánya, Kiss-Halász Regina a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma 6 évfolyamos reál képzésének tanulója volt a mentorálás időszakában. Mint mondja, ennek köszönhetően jelenleg már a Debreceni Egyetem germanisztika alapszakán néderlandisztika szakirányon tanul.  

-Voltak-e előzetes elképzelései, elvárásai gyermeke személyes mentorálásával kapcsolatban? 

A mentorálás kezdetén hosszasan beszélgetünk arról a lányom mentorával, Csősz Tímeával, hogy leginkább az önbizalom hiányzik gyermekemből, hogy el tudja hinni, ő is képes egy nyelvvizsgát megcsinálni, képes lehet felvételin jól teljesíteni és elérheti, amit nagyon szeretne. A másik nagy problémánk volt a reális és megfelelő felsőoktatási intézmény/szak megtalálása. 16-18 évesként nem találta meg a mai világban, hogy mi az, ami igazán érdekelné, mivel szeretne foglalkozni. Ezért is volt nagy szerencsénk a mentorprogrammal, mert a mentorunk egyből ráérzett a lányunk jó nyelvi adottságaira és bemutatta számára a Debreceni Egyetem nyújtotta lehetőségeket. Számos tanszéket látogattak végig, ahol feltehette kérdéseit úgy, hogy közben folyamatosan biztatást kapott tanárától. 

-Miben segítette leginkább gyermekét a mentorálás? 

Mindkét, az előbb említett problémánkra megoldást kaptunk, hiszen a biztatás hatására lányunk először közép, majd később felső fokon is nyelvvizsgát tett angolból és német nyelvből. Innen már jól látszott, hogy a sokáig nehezen elhihető egyetem valós közelségbe került és egyértelműen a nyelvszak irányába indult el, és már csak a megfelelő szak megtalálása volt a feladat. Ha tanárnő nem mutatta volna be a néderlandisztika tanszéket, biztosan nem itt tanulna gyermekem. De az elmúlt néhány hónap azt vetíti előre, hogy jó döntés volt ezt a szakot választani. 

-Változott-e gyermeke szülőkhöz, iskolához, tanárokhoz, kortársaihoz fűződő viszonya? 

A Covid-járvány miatt a bezárkózás és a szociális kapcsolatok megváltozása nagyban nehezítette a program sikerességét, de az egyetem elkezdése a lányom számára egy hatalmas kapuként működött. Teljesen kinyílt. Az egyetemi csoporttársaival (nyolcan vannak) -valószínűleg a hasonló érdeklődési kör és az azonos korosztály miatt- nagyon hamar és nagyon jól összekovácsolódtak. Közös tanulás és egymás segítése jellemzi a csoportot.[Körbefuttatás-törés]Itthon, a családdal is kiegyensúlyozottabb, sokkal segítőkészebb. Többször és önként vállal részt a házimunkából és a testvére gondozásából. 

-Milyen volt az Önök mint szülők együttműködése, kommunikációja gyermeke mentorával? 

A mentor nagyon sokat segített a lányunknak és nekünk is számos hasznos tanácsot adott, amivel eddig is szép eredményeket értünk el. Nem győzünk elég hálásak lenni, hogy részt vehettünk ebben a programban és ami legfontosabb, hogy Tímea volt Gina mentora. Egy nagyon odafigyelő, következetes, segítőkész embert ismertünk meg a személyében. Bármikor, bármiben fordulhattunk hozzá bizalommal, eleinte személyesen, majd a Covid miatt a kapcsolattartás színtere az internetre került át. Kívánom, hogy még sokaknak tudjon ilyen lelkesen segíteni, mint nekünk! 

-A mentorálás mellett milyen támogatásra lenne szüksége gyermekének képességei maximális kibontakoztatásához? 

A több évnyi mentorálás nem volt hiábavaló, sokat fejlesztett a lányunk önértékelésén, az önálló döntéshozatali képességén. Most már rajta a sor, hogy bebizonyítsa, érdemes mindannyiunk bizalmára; a tehetségével és a kapott segítséggel már jól fog tudni boldogulni a világban. Számára már csak az elsajátított nyelvek minél gyakoribb és anyanyelvi környezetben történő gyakorlása tud segíteni tehetsége maximális kibontakoztatásában. 

Egy dolgot feltétlenül szeretnék még mondani: mindenkinek, aki a mentorprogramhoz hozzájárult, nagyon köszönjük a segítségét -a lányom nevében is-, de leginkább Csősz Tímea tanárnőnek, hogy hitt benne és biztatta Ginát, és eljuttatta az egyetem kapujába, ahol bebizonyíthatja, hogy méltó volt a segítségre. Köszönjük!